2016. október 27. csütörtök - hazaút

Hajnali 4 órakor keltünk ( amikor Magyarországon még csak 3 óra volt ), őrületes tempóban összepakoltunk és Ioannis barátunk már 4.45-kor várt minket a szálloda előtt. A görög életfilozófia alapja, hogy még a hajnali kelés sem probléma, hiszen nem minden nap kell ezt megtenni. Mondta ezt Ionnais azok után, hogy egész éjszaka az iskola órarendjét dolgozta át...Egy kicsit várnunk kellett, mert a lengyel csapat elaludt. Nagy tanárnő mindent megtett, hogy időben indulhassunk, s ezért minden ajtón kopogott kicsit....Ilyen érdekes körülmények között hagytuk el szállásunkat s valóban elértük a gépet, mármint az elsőt, merthogy kétszeri átszállással érkeztünk haza. Elrepültünk Athénba, ahol már szépen kelt fel a nap, ittunk egy isteni görög kávét, s indultunk tovább Münchenbe, ahol egy óriás repülőtérre érkeztünk, majd felszálltunk az utolsó gépünkre, mely alig 8 óra utazás után haza is repített bennünket.

2016.október 26. szerda 2. nap

Nagyon korán kezdtük a napot, mert 8 órára érkezett értünk Stelios, Kyriakos és Iannos, hogy elvigyenek minket az iskolájukba, ahol a délelőtti programunk zajlott. Három görög férfival nem mer senki sem szórakozni, így a szlovák, lengyel, román és magyar csapat is időben a szálloda előtt volt, ahol saját autóikkal vártak minket házigazdáink, hogy a centrumtól 14 kilométerre lévő iskolájukba vigyenek minket.

Az iskoláig vezető út egy narancsligeten vezetett keresztül, ahol nagyjából kétökölnyi narancsok lógtak a fákon. Az iskola épületéhez érve újabb meglepetés ért minket, mert avokádó fák vették körbe az épületet. Felfoghatatlan volt látni az avokádót ilyen körülmények között. Steliostól megtudtuk később, hogy az iskola eladja az avokádót, aminek náluk is jó ára van, mert a szépségápoló termékek egy részét belőle készítik. Az iskola épülete nagyon barátságos, igazán gyermekközpontú. A gyerekek lelkesen fogadtak minket és szeretettel fogadták tanáraikat, akikkel szemmel láthatóan bizalmas és nagyon emberi a viszonyuk. Az iskola igazgatója fogadott és köszöntött minket, friss süteményekkel, éppen lefőtt kávéval várt bennünket. Stelios tantermében töltöttük a délelőttöt. Mint kiderült ez a terem fizika terem, hiszen Stelios fizikát tanít az iskolában. Benkő tanárnő kedvéért készítettünk a terem részleteiről képeket, azt hiszem egy egészen kicsit irigykedni fog.

A délelőtt legérdekesebb eseményeit próbálom kiemelni. Stelios az általa tanított diákok segítségével bemutatta nekünk, hogy a kimondottan a tanításhoz készült telefonos applikációk segítségével hogyan lehet feldobni akár egy teszt megírását is. Oly annyira jól sikerült ez a bemutató, hogy  a jövő héten sajnos vennem kell egy okos telefont, pedig, aki ismer, tudja, mennyire ellene vagyok, azaz voltam az ilyenfajta kütyüknek. Hát már nem vagyok. Stelios meggyőzött, a gyerekek csillogó szeme munka közben meggyőzött arról, hogy nem valóban nem lehet bizonyos dolgokat nem figyelembe venni tanítás közben, Az egyik a technika hihetetlen fejlődése például. Stelios és Ioannis megmutattak nekünk egy kis robot autót, amit a számítógép vezérel, közben a kivetítőn grafikonok segítségével az autó mozgását ábrázolták....már hirtelen nem tudtam, hogy az időben is mennyit léptünk előre, mióta gépre szálltunk...

Aztán Vivian, a román csoport képviseletében 

elmesélte, hogy mi várja Bukarestben a novemberi csapatokat. Csak annyit mondok, irigy vagyok rájuk már most.

Megkaptuk a kis meteorológiai állomást is, amiről beüzemelése után minden nap száguldanak az adatok a világ négy része felé, s viszik a hírt Budapest aktuális időjárásáról.

Majd megkaptuk Steliostól az oklevelet, ami tanúsítja, hogy együtt töltöttük ezt a három napot, csodás ajándékokat kaptunk...euforikus hangulat alakult ki a fizika terem éteri légkörében. Soha nem hittem, hogy egy fizika labor ilyen hatással lehet rám.

És amikor az ember már azt hiszi, hogy a lelke már csordultig szeretettel, a feje dugig új információkkal, mi jöhet más, mint egy igazi görög lakoma, fent a hegyekben, egy csodálatos étteremben, kedves, szeretetreméltó emberekkel és hihetetlenül finom ételekkel.

Csodálatos élményekkel gazdagodtunk, rengeteget tanultunk, a görög vendégszeretet és figyelmesség pedig leírhatatlan. Meglepetésképpen Stelios még felvitt minket a sziget egy magaslatára, ahonnan láthattuk a gyönyörű kikötőt a várossal...

2016. október 25. kedd - Az első nap

Nagyon keveset tudtunk aludni, hiszen annyi minden történt, s még annyi minden várt ránk. Kicsit nehezen szedtük össze magunkat, tartottunk a program többi résztvevőjétől is, hiszen még Stelioson kívül nem ismertünk senkit sem.
Az első napirendi pontunk az ismerkedés és csapatépítés volt egy kávézóban, ahová a görög csapat másik tagja, Kyriakos Koumakis kísért minket.

Ahogy a képeken is látható a csapatépítés egy nagyon kellemes, igazi görög hangulatú kávézóban zajlott, ahol Stelios már várt bennünket. A találkozónk tagjai Romániából, Szlovákiából, Lengyeleországból jöttek. Mindannyian nagyon kedves, nyitott emberek, hamar megtaláltuk a közös hangot velük. Van közöttük angol tanár, fizika tanár, földrajz tanár, kémia tanár. Kitűnő hangulat alakult ki már itt az első megbeszélésünkön, ami nagyban köszönhető a házigazdák lehengerlő, barátságos és a végtelenségig vendégszerető életfelfogásának. Számukra nincsenek problémák, konfliktusok, mindent meg lehet és meg kell oldani...

Miután összeállt a csapat, rögtön kétfelé is kellett válnunk, mert a városnézés illetve ismerkedés a várossal nem a hagyományos keretek között történt. A piros és a narancssárga csapat tagjai telefonos applikációk segítségével kellett, hogy megtaláljanak bizonyos dolgokat, helyeket a városban, illetve kérdésekre kellett felkutatni a válaszokat.

Nem csaltunk, de szerencsére egy csapatba kerültünk Nagy tanárnővel. Nagyon komolyan vettük a feladatokat, ahogyan a képeken is látható. A komoly versengés után lesétáltunk a tengerpartra, ahol egy tengerészeti múzeumot látogattunk meg és gyönyörködhettünk a tengerben, Chania ősi városrészében.

2016. október 24. hétfő  Indulás és megérkezés Chaniába

Hónapok óta készülődtünk, tervezgettünk, olvastunk, írtunk s mégis szinte hihetetlen, hogy eljött az indulás napja. Ha nem kellett volna annyit várnunk a támogatás átutalására, már augusztusban megvehettük  volna a repülőjegyeket. A magyar bürokráciának köszönhetően az utazásunk előtt 5 nappal tudtuk lefoglalni és fizetni a jegyeinket. A repülőjegyek ára közben a duplájára nőtt, megteltek a rövidebb idejű, kevesebb átszállással járó járatok. Nagy Katalin tanárnővel már ott tartottunk, hogy esetleg úszva közelítjük meg Kréta szigetét, az is könnyebbnek bizonyult volna. Benkő Józsefné tanárnő nagylelkűen felajánlotta azt a tankot, melyhez kedves férje munkahelye jutott hozzá évekkel ezelőtt. Kitűnő megoldásnak tűnt ez is, már láttam magunkat, ahogyan országokon át hasítunk tankukkal, tűzön-vízen át...
Aztán valami csoda folytán mégis lett jegyünk. Elkészültünk a prezentációval a magyar oktatási rendszerről és iskolánkról, s nekivágtunk a nagy útnak. Budapesten már ment le a nap, mikor útra keltünk.